HURRÁ! OLAJBOGYÓ- BETAKARÍTÁS!

Olajbogyószüret anno 2014. Méntrida (2014.02.07 23:51)

 

Sziasztok mindenki!

 Találtam egy régebbi beszámolót a méntridai olajbogyó-betakarítás műhelytitkairól...abból az időből, amikor még Tarragonában laktunk… fogadjátok szeretettel… 

“Január elején voltunk Mentridán, pont beleesett a Háromkirályok ünnepe (Vízkereszt vagy amit akartok, de inkább Vízkereszt) január 6-án, úgyhogy a gyerekek sem panaszkodtak, hogy unatkoznak, meg hogy jöjjünk már haza. Esetleg van, aki nem tudja, hogy Spanyolországban  a Háromkirályok (így, egybeírva Háromkirályok (Reyes Magos) hozzák az ajándékokat Karácsony után. Úgyhogy a gyerekek egészen január 8-ig élvezhetik a téli szünetet. (ugye az enyémeknek meg plusz marha nagy szerencséjük van, mert nekik itthon (Mo) 24-én van Jézuska is, a Mikulásról meg a Húsvéti nyúlról ne is beszéljünk…na mindegy, szóval el vannak kényeztetve…)…Tehát, ott tartottam, hogy január eleje, Méntrida, olajbogyó- szüret, ja bocs, Juanka (férjuram) mindig kijavít, hogy nem szüret, mert az a szőlő, hanem olajbogyó-betakarítás! Apóspajtás már 82 éves, de még mindig nyűvi az ipart, van kb. 80 olajfája. Az olajfa férjuram kedvenc fája. Régebben nem értettem, miért szereti annyira, csúnya, kopasz, lassan nő, szikár…de aztán én is megszerettem, na nem hogy Juanka kedvére tegyek, hanem mert megláttam benne a szépet. A csúnyaságában is. Nagyon kevés törődést igényel, sokkal kevesebb munka van vele, mint a szőlővel pl. Hosszú életű, és ami a legfontosabb, a termése!! Hát az olajbogyó!! Amiből aztán kisajtolják azt a fantasztikus nedüt! De azért nem lehet leülni a tövébe, hogy az ember megpihenjen az árnyékában, mert szerteágazó a törzse, és kemény, egyenetlen a tövénél, nyomná a fenekünket…De ezeket az apró szépséghibákat megbocsájtjuk neki.:)

 Az olajbogyó- betakarítás úgy zajlik, hogy először leterítenek a fa alá egy hatalmas hálót, aztán egy bottal (- vagy most már akár gépekkel is) gyakorlatilag elkezdik ütni a fát, amíg az összes vagy majdnem-összes  olajbogyó le nem hullik róla. Apósom benevezett egy Ollókezű Edwárd ollókezére hasonlító (lásd fénykép!) szerkentyűre, ami motorral megy, és nagyon hangos, és nehéz tartani, és úgy birizgálja az ágakat, mintha egyszerre több bottal ütnék a fát. A gyerekek is kipróbálták, Marcos az elején meg se tudta tartani (asszem 9 kiló a masina), Chispa pedig (a border collie szuka kutyánk, aki ugye pásztorkutya) folyamatosan körbe-körbe rohangált a gyerekek körül, merthogy terelte a motoros birkát.

Miután teljesen megkopasztották a fát, kiszedegetik a lehullott ágakat-leveleket a bogyók közül, összegereblyézik a hálóra hullott olajbogyókat, és a hálót ügyesen összegöngyölve beleöntik egy vödörbe (vagy puttony? Nem tudom, melyik rá a legjobb kifejezés), aztán az egészet rá a traktorra!!!

Látjátok? Nem is olyan bonyolult! Már a leírása! De majd a képeken azért látni fogjátok, hogy nagyon nehéz, megterhelő munka. Aki nagy üzemben csinálja, és sok olajfája van, és van pénze befektetni, eleve az olajfákat közel ülteti egymáshoz, és vesz egy olyan gépet, amelyik megy a sorok között, és egyszerre mind a két oldalon rázza a fákat. De hát, őstermelő apóspajtás nem ez az eset. Amikor aztán tele lesz a traktor, elviszi a helyi gazdasági szövetkezetbe leméretni és átadni. Minden alkalommal, amikor átad egy rakomány olajbogyót, kap egy papírkát, amin rajta van, ugye, hogy mennyit adott le. Aztán, amikor befejeződik a szezon, vagyis amikor már elkészült az friss olaj, szétosszák a termelők között a rájuk eső olajmennyiséget. De lehet, hogy pénzt adnak, ha úgy kérik, ebben nem vagyok biztos. De az egész nem egy akkora mennyiség, hogy most meggazdagodjon belőle az ember. Viszont van egész évre jófajta olívaolaja. Mi, amióta összeházasodtunk, csak ezt az olajat használjuk, minden évben kapunk vagy 4-5 gallonnal apósomtól.

Ja, most jut eszembe, egy megjegyzés: A tavalyi gallonokon csak a “szűz olívaolaj” volt olvasható, az extra nem. A tavalyelőttin ott volt az “extra” is. Megkérdeztük a szövetkezetben, hogy ez miért van így, és hogy most akkor ez az olaj (mármint a tavalyi) rosszabb, mint a tavalyelőtti, és azt mondták, hogy szó sincs róla (huh-lélegeztünk fel mind a ketten)  Csak ez úgy működik, hogy a kész kisajtolt olajat először fizikai-kémiai analízisnek vetik alá, és ha ezek alapján megkapná a szűz-illetve extraszűz minősítést, elviszik profi olajkóstolókhoz, akiknek az a munkájuk, hogy egész nap olajat kóstolgatnak, és ők aztán jól eldöntik, hogy ez az olaj most milyen kategóriába esik, szűz-nem szűz, extra-nem extra stb. És a tavalyi olajnak szerintük volt egy kis olajfa-stichje, és ezért nem adták meg az “extra szűz” minősítést. Na bumm. Olajfa mellékíz! Egyébként a mentridai cooperatívában annyira odafigyelnek az olajbogyó minőségére, hogy pl. ki van írva egy nagy plakátra, hogy nem fogadnak el földről felszedett olajbogyót. (Hogy most honnan tudják, hogy már le volt esve a fáról vagy a paraszt verte le, nem tudom, de mindenesetre ki van írva.)

Az ideit még nem tudjuk, milyen lesz. Drukkoljunk, hogy extra szűz legyen! Egyébként szerintem még szűzként is finomabb, mint sok extra...”

 

Ennyi a beszámoló…azóta kicsit már más a véleményünk a méntridai olajról, meg az egész olajosdiról…az elmúlt évek során beástuk magunkat az olajos témába…képeztük magunkat, kóstoltunk és kóstoltattunk, bejártunk több olajtermesztő vidéket, meglátogattunk pár sajtolóüzemet…szóval kicsit jobban értünk hozzá, mint 4 évvel ezelőtt…de erről majd egy másik írásban…


Íme pár kép a nagyszerű élményről:

 

   

 

    

 

   

 

 

 

 

Elérhetőség

Zöldarany- Méntrida Méntrida-Toledo (Spain)
Pilisborosjenö, Márton Áron utca 4. (MO)
00-34-654-130-386
00-36-20-234-34-01
dorijuanka@gmail.com